Már egy ideje játszottam a gondolattal, hogy elmenjek túrázni, de lábbeli nélkül vigyem végig az utat.

Ez végül meg is történt a nyár utolsó előtti napján. Öten vágtunk neki, a már számomra ismert útnak. Erről az útról már írtam régebben (itt). Azért választottam ezt újra, mert még sose csináltam ilyet és egy könnyed úton akartam kipróbálni. És egyébként is olyan régen voltam már erre.
Nem teljesen a túra elejétől mentünk mezítláb. Először felmentünk a vonattól a zebegényi kilátóig.
Az öt fős társaságból hárman vállaltuk be a cipő nélküli ideiglenes életvitelt.

DSC_2251.jpg

 

 

A talaj egész jó volt,de az elején persze szokatlan. Minden lépésnél éreztem a cipő hiányát, szúrt a talaj, de egyben jó érzés is volt. Főleg miután megszokta a talpam az utat, már teljesen élveztem: mintha kicsit még közelebb kerültem volna a természethez.
Bár a többiek nevében nem szeretnék véleményt kifejezni, de szerintem ők is élvezték.

DSC_2256.jpg

 

Az idő tökéletes volt: nem túl meleg és nem túl hideg, szóval pont jó a túrázáshoz. Ketten fotózással is elütöttük az időt.
Már párszor voltam ezen az útvonalon és rájöttem, hogy mindig van valami új amit eddig nem vettem észre vagy más megvilágításban van.

DSC_2309.jpg

Mielőtt lementünk volna Nagymarosra még leültünk beszélgetni ami nagyon jól esett, mivel egész nyáron nem találkoztam a társaság nagy részével.
Itt vissza is vettük a cipőinket.

Nagymaroson még lementünk a Duna-partra mielőtt hazamentünk volna. Itt szembe szálltam egy ,,vér”  hattyúval. Valószínűleg azért nem voltam neki szimpatikus, mert megkérdezés nélkül fotóztam le (utólagos bocsánatkérés).
Na jó, a helyzet nem volt annyira vészes, de azért lehetett látni rajta, hogy nem szimpatizál velem. Szerencsére azért mindketten túléltük.

DSC_2339.jpg

Ezek után már csak a vonathoz mentünk vissza és tértünk haza.

Még megmutatnám a kedvenc képem amit a túrán készítettem. Nem tudom miért, de ez tetszik a legjobban:

DSC_2319.jpg

Remélem tetszett és kedvet kaptál egy kicsit a kimozduláshoz.
E.M.