Színes? Fekete-fehér? Kicsi, nagy? Bárhogy is nézzen ki, bárkin is legyen, a tetoválás nem egy újkeletű művészet. Mert igen, műalkotások születnek belőle – a néhány univerzálisan absztrakt félresiklás ellenére -, ha a gazdája és legfőképpen a minta igényes és úgy is kezelik.

De honnan is jön?

Tudtad, hogy a legelső általunk ismert tetoválás több, mint 5000 éves? Bezony, mégpedig Ötzi lenne a szerencsés, akit a 90-es években emeltek ki gleccserkoporsójából.

Majd a -talán- leghíresebb előembert az ókorban is követték; a Nílus völgyében először kizárólag a nők viseltek tetoválást, állítólag egyfajta talizmánként, amely például segít átvészelni a szülés fájdalmait. Rómában a foglyul ejtett harcosok, rabszolgák és a gladiátorok is kaptak megjelölést a könnyebb megkülönböztetésért illetve az egymáshoz tartozás jegyéül.

Ám ismertsége a 19-ik században kezdődött, mikor James Cook kapitány és matrózai polinéz hajózásaik során a benszülötteknél találkoztak először a testfestés ezen módjával.

Benszülött törzsi motívumok; mai is kedvelt tetoválási minták.

Innen pedig szó szerint már csak egy lépés volt a világhírnévig; Cook visszatértével a század Angliájában -főleg az arisztokrácia köreiben -, majd pedig az első világháború alatt kezdett népszerű lenni. A felsőbb rétegeken kívül a bányászok és a tengerészek körében is kedvelt volt a tetoválás.

A módszer

Készítésének alapelve nemigen változott az évszázadok során – a tetováló tűvel dolgozik. Tű és tű között is van természetesen különbség, ám a lényeg ugyanaz: a művész a tintát a tűvel juttatja be a bőr felszín alatti rétegeibe.

A már említett polinéz és más törzseknél a módszer sokszor még ma is az ősire vall; ők egyszerűbb eszközökkel dolgoznak, hiszen ott nincsen elektromosság, ami meghajtson egy tetováló gépet. A művész maga ütögeti (innen is jön a szó eredete: “tatau”, mely polinéz szó “ütve megjelölni”-t jelent) a pálcára rögzített tűt, így lényegében ugyanazt a hatást elérve, mint modern korunkban.

67919f4afca19134d359bc8fcb87e2fb

Mára már azonban a világon nagyrészt a modern változat terjedt el; a tetoválógép. Ez a gép pedállal kezelhető, a tetováló pedig egy “tollra” hasonlító kisebb szerkezetet tart a kezében, felvíve így a mintát – rajzoló mozdulatokkal – a bőrre/bőrbe.

A tetoválás ma

Napjainkban egyre elterjedtebb, és ez a népszerűség egyre csak nő. A megítélése is sokat változott a negatívból a pozitív felé fordulva, ám ez esetben sokat számít a viselő, maga a minta, sőt még az elhelyezkedése is.

3b7360819912155824a0c6d1a3483db4

Ma már bárhol a világon fellelhetőek tetoválószalonok, művészek. Az inspirációknak és a kész munkáknak pedig csak a csillagos ég szab határt.

Én is megtapasztaltam egy éve ezt a művészetet (a saját bőrömön), és azóta úgy érzem, nincs kiszállás. Lehengerlő kultúrának tartom a tetoválást; a lehetőség tárháza mint említettem végtelen, új ismertségekre tehetünk szert, és az ember minden alkalommal tanul valamit a tetoválószékben – első kézből a saját fájdalomküszöbét 😉 .

Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a kis “szösszenetet”, remélem találkozunk a legközelebbi posztban! 🙂

Lilu